Óvodánk beilleszkedik a magyar nevelési rendszer törvényes kereteibe, szívesen vállalja fel az óvoda védő-óvó, szociális, nevelő- személyiségfejlesztő feladatkörét.

„Olyan gyermekséggel, amely szeretettel van tele, ki lehet bírni egy életen át a hideg világot.”10
„Járjatok szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket és adta önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek kedves jó illatul.”11

A pedagógiai programunk lényege, hogy átlátható, világos célt tűzzünk magunk elé, ezután pedig kijelöljük a célra vezető utat, a pedagógiai hatásrendszert. Pedagógiai hatásrendszer alatt értjük azokat a tudatosan tervezett vagy számba vett hatásokat, amelyek a gyermekeket az intézményünkben folyó nevelési folyamat során érik, s a kívánt személyiségfejlődés irányában hatnak. A legáltalánosabb hatást az intézmény szellemisége, megjelenése, az óvoda teljes közössége (felnőttek, gyerekek, a csoportokon belüli légkör és a csoportok egymással való kapcsolata), az intézmény légköre fejti ki. Éppen ezért tudatosan alakítjuk az óvoda képét.


Milyen óvoda a miénk?

- A család segítségére munkálkodó óvoda, ahol a családot és az intézményt a gyermekért érzett felelősség egymás mellé állítja, ahol a szülőben erősödhet a gyermekében való öröm, erősödik a gondoskodási készség, a gyermek iránt érzett szeretet, ahol „a szülők és az óvoda nevelői hiszik, hogy együttműködésükkel, ha megteremtik a gyermek tevékenységének feltételeit, szárnyakat kap a lassan és gyorsan fejlődő, sérült és kiemelkedő képességekkel rendelkező gyermek.”

- Nyitott óvoda, ahol szívesen látjuk a nálunk elidőző szülőket, a fenntartó gyülekezet érdeklődő tagjait, a munkánk iránt érdeklődőket. Óvodánk tág élettér mindenkinek, amely érzelmi biztonságot nyújt gyermeknek, szülőnek, munkatársnak, látogatónak egyaránt. Olyan óvoda, ahol a nyitottság intézményen belül is, egymás felé is megnyilvánul, a kollegalitás, a csoportok közötti kapcsolatokban is megnyilvánul.
- Olyan óvoda, ahol Isten Igéje, az abban közölt norma tekintély, ezért érvényesül. Így érzékelhetővé válik az ott élők és a kívülálló számára is, hogy a keresztyén szeretetbe ágyazott rend védőkorlát, tehát biztonságban vagyunk, a szeretet és a rend biztonságában.
- Olyan óvoda, ahol igazak református énekeink szavai: „ Itt van Isten köztünk…”, „ Az Úr énnékem őriző Pásztorom…”
- Olyan óvoda, amelyik képes hordozni a hátrányos helyzetű, sajátos nevelési problémákkal küzdő, sérült családokat, gyermekeket is.
- Olyan, amelyiknek légköre oldott, kötetlen, s a gyermeknek nem csupán felkínáljuk, hanem meg is adjuk a számára szükséges műveltséganyagot.
- Olyan, ahol az oldottság és a kötetlenség nem torkollik szétszórtságba, hanem jól érzékelhető marad az egészséges erőfeszítés, a biztonságot adó kiegyensúlyozott fegyelem, nyugalom.
- Olyan óvoda, amelyben nincs hajszoltság, görcsös túlterheltség, mégis ösztönzött, és követhető a pedagógiai munka.
- Ahol az állandóság biztonsága és a rugalmasság szabadsága együtt van jelen.
- Ahol a gyermekek fejlődését sokoldalú tevékenységrendszer biztosítja, amelynek középpontjában a játék áll.
- Olyan óvoda, amelyik rendezett, meghitt, szép környezetet biztosít.


Óvodaképünk kiemelkedő kulcsszereplője a pedagógus személye. A kívánatos pedagógusi attitűdöt szépen fejezi ki Füle Lajos sorai:


Én dúdolok, hogy el ne tévedj,
És intek is, hogy erre, erre!
Isten hozott! Ez itt a véges,
de átvezet a végtelenbe.


- A pedagógus tud azonosulni a református értékrenddel, és képviseli azt. Erre nézve fogadalmat is tesz a gyülekezet közösségében.
- Időt szán saját lelke táplálására, Istennel való kapcsolatának építésére (óvodai felnőtt áhítatokon való részvétel, személyes hitélet gyakorlása, a gyülekezeti életben való aktív bekapcsolódás).
- Az óvoda pedagógusai a többi munkatárssal közösen segítsék egymást a lelki fejlődésben, nehézségeik, különösen a munkánkkal kapcsolatos terhek viselésében. „Egymás terhét hordozzátok!”
- Imádkozik a gyermekekért!
- Isten előtti felelősséggel fejleszti szakmai tudását, munkájának minőségét! „Nem a szemnek szolgálván, hanem szívetek egyenességében, félvén az Istent.”
- Nyitottságra, közvetlenségre törekszik
- Őszinte szeretetre, tiszteletre, elfogadásra törekszik mind a gyermekek, mind a szülők, mind a kollégák felé.
- Nyitott az újra, meggondoltan, nem öncélúan újít.
- Megméri saját elképzeléseit, döntéseit, az őt körülvevő hatásokat, szakmai ismereteit a Biblia mércéjén.


Az óvodáskor életkori sajátossága az érzelmi dominancia. Éppen ezért tudatosan oda figyelünk az érzelmi szükségletekre. Különösen igaz ez a gyermekre.
A keresztyén óvodakép alapvonása a kézzelfoghatóan megtapasztalható szeretet jelenléte az intézményben. A szeretetet elsősorban érzelemként éljük át, de az igazi szeretet ennél sokkal több: a másik ember tudatos döntéssel való felvállalása feltétel nélkül. Ez akarati erőfeszítést is feltételez. A szeretetet legtökéletesebben a Szentírás egésze tárja elénk, ahogyan Isten szeretetét bemutatja. Ennek szép összefoglalása a Korinthusiakhoz írott 1. levél 13. fejezete.
Szeretnénk ebből kiemelni a nevelés szempontjából, hogy szeretet mindig fejlesztő irányultságú: „nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal”
„ A szeretet sohasem mond le a másikról: „mindent hisz, mindent remél…”

 

 

A keresztyén óvodában magas érzelmi intelligenciával rendelkező felnőtteknek jól érzékelhető módon kell kimutatniuk a gyerekek, a szülők és egymás felé szeretetüket. Hogyan?
- kontaktussal,
- megfelelő módon (kulturális szabályaink betartásával) – a gyerekek igénye szerinti - testi közelséggel,
- kitüntetett figyelemmel,
- verbálisan is (természetesen egész magatartásunkkal összhangban),
- védőkorlátok felállításával, figyelmeztetéssel,
- családias, oldott légkörrel,
- kiegyensúlyozottsággal,
- biztonságot nyújtó szokásokkal,
- hagyományok, ünnepek bensőséges, tartalmas megtartásával,
- tettekben való áldozatkészséggel,
- megbocsátással,
- a konfliktusok szeretetben való kezelésével,
- megbízhatósággal,
- pásztori lelkülettel.


„Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok, úgy legeltetem őket, ahogy kell.” Ezékiel 34,16.